Kiragadott pillanatok // Dramione szösszenetek

by - kedd, június 19, 2018

 A minap összegyűjtöttem a jegyzeteimet, kategorizáltam őket, és akkor találtam meg ezeket a kis apróságokat amikkel nem tudtam mit kezdeni. Valószínűleg a több fejezetes fanfictionomhoz írtam őket, de vagy nem illetek a történetbe vagy valami más okból kifolyólag nem kerültek bele az egyes fejezetekbe. De mivel azért van bennük munka bőven, gondoltam megosztom veletek eme bejegyzés keretein belül, ezeket a külön értelmezendő kis hangulatirományokat amikben csak egy közös pont van. Mind a Dramione pároshoz íródtak, és az én elgondolásomat mutatják be arra, hogy milyen is lenne az életük ha tényleg lenne köztük valami. Jó olvasást!


Az a nagy betűs;első randi
amikor is Hermione még bizalmatlan Draco szándékait illetően, és hirtelen megszereti a tulipánt...
9:30Piros vagy kék pólót vegyek fel?Szoknyát vagy nadrágot?Vegyek fel talárt vagy nincs olyan hideg?
9:35Nincs egy göncöm se!
9:45Rúzst is tegyek fel vagy az túl kirívó? Ha esetleg csókolózunk akkor biztos le jön! Ahhj miért a legbénábbat vettem meg? Amúgy meg miért csókolóznánk?Teljesen el vagyok szállva...
Vajon ő is ennyire izgul?
9:50Jólvan kész a sminkem, és a ruhám. Egy utolsó pillantás a tükörben. Jól van indulok. A hajam!
A hajam nincs kész...A fenébe!
9:55Mi van ha nem is jön el?Ha csak ugratott... Jaj, Merlinre, de nagyon izgulok!
10:00Egész Roxfortot belátni innen!Csodálatos . . . de hol van már Malfoy?
10:01Hol késhet?
10:02Nem jön el.
10:03Semmi nyoma. Miért nincs már itt?
10:04Ott van, futva közeleg, az arca ki van pirulva, de amint meglát mosoly terül szét a vöröslő orcáin.
– Bocs csak a virágos sokáig áh...mindegy. Szóval hoztam rózsát – mondta a fiú és átnyújtott egy csokor tulipánt.-Izé tulipánt. Hoztam tulipánt – alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
– Rózsát kértem ám mert tudom hogy az a kedvenced  de… – kezdett el hirtelen magyarázni, hevesen hadonászni, és mutogatni a kezeivel. Bár nagyon aranyos volt megesett rajta a szívem.
– Most már a tulipán a kedvencem. Rád emlékeztet, ez pedig minden rózsánál többet ér számomra.
Hogy mit mondtál?
Amikor Draco olyat mond ki amire senki se gondolna, és mindezt egy olyan személynek teszi akivel gyűlölniük kéne egymást.
– Hermione a francba is! Nem érdekel hogy honnan jöttünk már nem! Nem érdekel hogy griffendéles vagy, nem érdekel hogy mit szólna hozzánk az apám, nem érdekel hogy mit szólnának a többiek érted? Csak egy valaki érdekel és az te vagy Hermione, mert mindennél jobban szeretlek! – hadarta a mardekáros. A szavak anélkül ömlöttek ki a nagyvilágba, hogy a hangadójuk jobban meggondolta volna őket. Egy pillanatra lefagyott, hisz életében először mondta valakinek hogy szereti (a Teddy mackója nem számít, és a szülei sem ) de aztán ellengette a dolgot, hisz így volt. Fülig szerelmes volt a lányba, mint addig senkibe se.
A szőke aranyvérű, ló nélkül, egyszóval a nagy Ő
Amikor Hermione rájön, hogy az élete kezd egy tündérmesére hasonlítani.
– Nem küzdhetsz az érzéseid ellen, és míg erre te is rájössz, én itt leszek. Várok rád ameddig csak kell – mondta és féloldalasan elmosolyodott, amitől a lány megőrült. Mikor a fiú ilyen arcot vágott, legszívesebben rátapadt volna az ajkaira, és fulladásig csókolta volna.
– Miért?
– Mindketten tudjuk a választ… – mondta sejtelmesen Draco, majd elfordult és zsebre vágott kézzel elindult Roxfort felé. Hermionénak a régebben hallott muglimesék jutottak eszébe amikben a lányért eljön a szőke herceg, majd összeházasodnak, és boldogan élnek míg meg nem halnak. Úgy érezte ő már megtalálta a szőke hercegét, aki történetesen most vallotta be az iránta érzett gyengéd érzéseit, és … hát, épp most sétál el.
– Draco várj!
Az alkohol hatása,Hermionéra
a cím mindent elárul.
– Na mi van Granger, csak így egyedül? Hol hagytad Weasley patkányt, és a Kis hőst?
– Most mások jöttek velem. Egyedüllét, rosszkedv, és kényelmetlenke. Igazándiból nem nagyon akartam hogy jöjjenek, de nem értették meg hogy nem látom őket szívesen a társaságomban – Draco szemöldök ráncolva meredt a lányra, aki láthatóan képtelen volt megállni a lábán.
– Te be vagy állva Granger. Vagyis, remélem be vagy állva mert ha nem...
– El kell hogy szomorítsalak. Egy kortyot se ittam. Most kiszerettél belőlem? – kérdezte bugyuta mosolyra húzva a száját, miközben majdnem eldőlt.
– Bárcsak Granger bárcsak... Akkor most nem áldoznám fel az estémet arra hogy visszavigyelek Roxfortba...
Hermione Granger gyenge pontja (i)
mikor Hermione félre teszi a jól neveltségét a könyvek érdekében.

1.kötet, 3.kötet, 2.kötet, 4. kötet
Hermione csak ült a karosszékben rám várakozva,és a felcserélt köteteket bámulta.
Idegesítette hogy az egyes után hármas van. Tudtam, hogy így van, a tekintetéből könnyedén kiolvastam.
Oda akart menni, de tudta hogy nem lenne illendő a saját kénye-kedve szerint rendezgetni a könyveket, egy olyan házban, ahol szinte mindenki gyűlöli.
Valami mazochista oknál fogva tovább bámulta a két könyvet, annyira hogy a végen már nem is nagyon érdekelte hogy illetlenség -e, az amit csinál.
Felállt, és sebes léptekkel átszelte a közte és a könyvespolc közti távolságot. Megfogta a köteteket, és gyorsan a helyükre igazította. Az arcáról eltűnt a gyötrődés, és a kín, és megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Én megköszörültem a torkom, mire Hermione rám kapta a tekintetét.
– Én..izé...öh..fordítva volt a kettes és a hármas..és…habogott zavartan.
– Hermione Granger nem találja a szavakat! Végre ezt is megéltem! – mondtam kaján vigyorral a fejemen. Hermione megrovó pillantással díjazott, de azért ő is mosolygott.
– A könyvek a gyengéim,na..– legyintett a lány – plusz te. Ha ti rendben vagytok, az már nekem elég a boldogsághoz.

Nos,remélem tetszettek ezek a kis szösszenetek ha pedig így van akkor azt mindenképpen jelezzétek, ugyanis van még jó pár hasonló kis...valami.


You May Also Like

0 megjegyzés